Halász András: Barlang
2017. december 13 - 2018. január 17.
img7396

Megnyitó: 2017. december 13., szerda 18:00 óra
A kiállítást megnyitja: Petrányi Zsolt, művészetörténész
A kiállítás látogatható: 2018. január 17-ig.

Halász András: “Coming out or going in?”

2016 forró nyarán Szegő Andrea vitt el a Szemlő-hegyi-barlangba. Nagyon kellemes - 14 fokos - hűvös hely, állítólag teljesen vírusmentes és a levegő gyógyító hatású. A festmények a gyógyító hatás jegyében születtek. A túravezető mindent elmondott és bemutatott a barlangról, nem sok  felfedezni való maradt, legfeljebb elcsodálkozik az ember a természet gazdagsága láttán. Őszinte leszek, az óceán kivételével semmin sem csodálkozom, igaz a sivatagok is nagy hatással voltak rám, és festettem is azokat. Nem vagyok rajongó természetű egyébként se, vagy legalább is nem emlékszem, hogy valaha valamiért rajongtam volna, így a természetért sem. Minden esetre a barlang jó alkalomnak tűnt , hogy a saját és általában a világ állapotáról érvényes képet vagy képeket fessek.
Barlangokban kezdtük (mi barlang festők) mégis az alapélmény: a  lakhelyem otthonosága, a felismert barlangszerűségben rejlik. Árnyékok népesítik be a szobámat - szellemek? Nem, csak árnyékok, elég nekem az is. Annak látom az árnyékokat amik, például az íróasztalom árnyéka, amit “még át is tudok ugrani”, ha már a sajátomat nem is. A fotógrammjaimmal (a 70-es években) erre voltak kísérleteim, hogy hátha mégis, de nem....

A festményeimnek - ha igaz - gyógyító hatást tulajdonítok, óhatatlanul felmerül a kérdés miből is kéne kigyógyulnunk? Vagy kigyógyítani.

A “betegség az a tied”, jobbulást kívánni az annyit tesz:  hogy megakadályozzuk a beteg túlzott egyénieskedését. (Az orvosok értik ezt:  két napot töltöttem kórházban. A főorvos úr a reggeli viziten rövid utasításokat adott kollégáinak, én meg közbe szóltam: “ Doktor úr nekem psoriazisom is van” Visszafordult, tetetett komolysággal: “Ne vágjon fel!”)

Köszönettel tartozom Forián Szabó Noéminak, aki, hogy segítsen, megpályázta nekem az NKA alkotói támogatást. Máris az első lépés a gyógyuláshoz, a közösség támogatásához. Az NKA még a jelenlegi rezsim előtt is létezett. Talán még létezni fog egy darabig, de a feltételek alaposan megváltoznak vagy már meg is változtak. A Műcsarnokban azért állítottam ki, mert az intézmény múltjában több minden létezett, ami sokat jelentett nekem. 

A festészetről: Sokan és sokszor el akarják temetni a festészetet. Lehet, hogy festőként is illegalitásba kell vonulnom. Addig is köszönöm Arató Balázsnak és a Horizont Galériának, hogy még nem kell titkos barlangok mélyén remeteként működni.

Úgy festek , ahogy élek és fordítva.

 

Halász András BIO
Halász András 1946-ban született Budapesten. A budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett festő és képgrafika szakon, 1976-ban. Már a főiskolai években évfolyamtársaival megszervezte a Rózsa-kör nevű avantgárd csoportosulást, amely a Rózsa presszóban fluxus jellegű bemutatókat tartott. A Főiskola elvégzése után sokféle műfajt kipróbált, fotogramokat, grafikákat, konceptuális munkákat, és performanszokat csinált. Rendszeresen szerepelt alternatív klubokban, művelődési házakban és magánlakásokban.
Első egyéni kiállítása 1978-ban volt a székesfehérvári Ifjúsági és Úttörőházban.
Szellemi és művészeti aktivitása a kellő nyilvánosság hiánya miatt Magyarországon nem bontakozhatott ki, ezért 1979-ben emigrált, először Párizsba, majd New Yorkba ment.
New Yorkban kezdett igazán festészettel foglalkozni. 1982-ben elnyerte a P.S. 1 (Project Studios 1) nemzetközi művészház kétéves ösztöndíját, műtermet és rendszeres bemutatkozási lehetőséget kapott. Olyan új festői koncepciót valósított meg, amelyben a valóság és annak ábrázolása alig választható el egymástól. Művei több New York-i galériában szerepeltek, többek között azokban az azóta már művészettörténelemmé vált East Village-i galériákban, amelyek a nyolcvanas években a legprogresszívebb, legfrissebb irányzatokat mutatták be.
1990-től már legálisan is hazalátogathatott Budapestre, ettől kezdve itt is rendszeresen szerepelt. A kilencvenes évek végétől festészetéből fokozatosan elhagyta a koncepciót, tartalmat, és a tiszta festői látványra koncentrált.
2000 körül kezdődött máig tartó legújabb periódusa, a csendéletek, enteriőrök festése. A környezetében található szándékosan hétköznapi, nem szép, nem érdekes tárgyakból állítja össze szikár csendéleteit: asztal, szék, létra, festékesvödör, ruhadarab, ruhásszekrény, tekercs vászon, mosógép, pukkanós tekercs, műanyag palack. Ezt az „antifestészeti” témaegyüttest minden artisztikumot mellőző konvencionális festészeti eszköztárral, a szinte csak fehérre, szürkére, barnára redukált színskálával festi meg.
2005-ben visszaköltözött Magyarországra, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanít festészetet, ott, ahol tanulmányait végezte.