Az Antigoné híres „humanista” kardalából Hörderlin a „nincs az embernél csodálatosabb”-at úgy értelmezi fordításában, hogy „nincs az embernél rettenetesebb”. Az ember indulati/érzelmi hangulatainak, pszichodinamikai adottságainak vagy pszichopatológiájának leírása is ahhoz az antik görögséghez nyúlik vissza, ami a Nyugat sokat hivatkozott – és napjainkra mély válságjelenségeket produkáló – civilizációs örökségének szülője. A visszavonhatatlanul megbolydult emberközpontú világképé, (a fenyegetettségben lévő) életigenlő kultúráé, és ideáit az alakos szobrászatban megszemélyesítő művészeté. A görögökhöz kell visszamennünk ahhoz is, hogy az energiák belső háztartásában a kettős lelki művelődés, az Erósz és a Thümosz működéseit is felfedezzük. Az előbbi, „az erotika megmutatja nekünk a hiányzó »tárgyakhoz« vezető utakat, amelyek tulajdonában vagy közelében kiegészülve érezzük magunkat”, míg az utóbbi „azokat a pályákat tárja fel, amelyek mentén érvényesíthetjük azt, amink van, amiké válhatunk, amiként létezünk és lenni akarunk” (Peter Sloterdijk). Péli Barna legújabb szobortriászának ikertornyai ezekhez a fej fej mellett vetekedő ambíciókhoz, az egyéni törekvések érvényesítésének ügyesen maszkírozott gyakorlatához, a politikához, és a morálhoz is kapcsolódnak. A belső könnyen külsővé válik, ha az egyéni mimikát és a csoport fogalmának teljesüléséhez elegendő, legkevesebb számú résztvevő közti „szituációt” jól olvassuk.

Péli Barna (1972, Nagyvárad), szobrász. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti egyetemen végezte, 2009 és 2011 között a Dovin Galéria művésze, több intézményi kiállítás meghívott résztvevője (Műcsarnok, MODEM) és nemzetközi vásárokon szerepelt (Art Cologne, Art Paris 2012).

Megnyitó: 2015. december 9. 19:00 óra
A kiállítást megnyitja: Német Szilvi, kurátor

Online katalógus: http://issuu.com/horizont1/docs/peli_barna_horizont_katalogus_issuu

Fotó: Lékó Tamás