MEGNYITÓ: 2024. január 24. szerda, 18:00 óra
A kiállítást megnyitja: PETRÁNYI Zsolt, művészettörténész
A kiállítás látogatható: 2024. február 28-ig.

Ma tartsunk tüdőnapot. Egy mély lélegzettel kezdődik, megemelkedik a bordakosár, a levegő a nyomáskülönbség következtében beáramlik, és kitölti a rendelkezésre álló barlangrendszer tereit, a mellkas megfeszül… aztán puhán ellazul, és kifújjuk. Úgy tűnhet, hogy a dolgok ennyire egyszerűen működnek, ennyire természetesen, mint a légzés, semmi kétség. Minden nap egy kis polírozás és a karosszéria tökéletesen fényes lesz, mint a testépítők bronzosított teste. Művészetet csinálni könnyű, a munka egyben szórakozás, a befektetett energia nem vész el. Csak lazán, be water, my friend.
Azonban, ha közben bármi a levegő útjába kerül, az kellemetlen és ingerlő, megtörve a belégzés és kilégzés egyenletes hullámzását és rutinját, és egy ismeretlen folt bekúszik az autopilot radarjára.

Valami nem oké.

A munka velejárójaként grafit, koksz, indigó, magnézium, és még ki tudja miféle porok kerülnek a levegőbe, majd finom rétegeket képezve, sarokban és üregekben, hólyagokban és mindenféle hozzáférhetetlen helyeken rakódnak le.
Mivel különböző minőségű és sűrűségű rétegek épülnek egymásra, ezért - attól függően, hogy mit szeretnénk látni - lágy vagy kemény sugarakkal CT-meztelenségig bombázzuk a mellkast. Ehhez fel kell adni a védelmünkből és transzparenssé válni magunk előtt is. Ez az első lépés, és tényleg nem könnyű.

Olyan ez, mint jósolni bélből – a sajátunkból -, és minden olyan nehezen kivehető, egyszerre puha és sérülékeny, merev és törékeny. Nem világos, melyik a jobb és a bal, mi van előrébb és mi van hátrébb. Feszülten figyelünk a gyanús, homályos foltokra, amelyekbe könnyen láthatunk bele veszélyt jelentő elváltozásokat, karcokat és sérüléseket, mint egy törésteszt torlódó képeit.

Legjobb lesz, ha veszünk egy mély levegőt ismét. Water can flow, or it can crash. A magunkba tekintés segít erőt meríteni és változtatni a hozzáállásunkon. Hogy tudjunk vele dolgozni, valamennyire le kell választani a problémát, hogy távolabbról vehessük szemügyre, de azért ütéstávolságon belül. Fel kell venni a pózt, összeszorítani az öklünket és árnyékolni kicsit a tükör előtt, tudod, Boys With Attitude, fél szemünket a célon tartva, a másikkal Ronnie vigyázó tekintetét keresve.

Az ilyen helyzetekben pont rá van szükség. Mint példakép, nem egyértelműen idevágó, nem ugyanaz a súlycsoport, de éppen ezért, mint hús-vér metafora jól működik. Ronnie Coleman a testépítés királya, pont. Ronnie, az izomgép, ennek a belső légnyomástól dagadó nagy autóguminak a kieresztő szelepe, az egyszerre laza és betonkemény Ronnie Coleman, a mém és vicces ordító ember a youtube-ról, akinek minden szava egy +10-es strength buff - bár mára tolószékbe került, de a garázs faláról még úgy vigyorog ránk, mint a Teljesítmény ítélkező istensége (LIGHT WEIGHT BABY!) és motivációs védőszellem, még mindig erőtől duzzadó idol pózában megmerevedve, szinte neki tapadva a kép síkjának, fanatikus dühvel beleordít az arcunkba, YEEAAAAH BUDDY!

Kinyomni 252,6 kilót hatalmas munka, és addig, amíg ezt elérhetjük, az még hatalmasabb és még annál is több, rengeteg edzés és kudarc, majd újra és újra visszatérés után sem lesz kevesebb vagy könnyebb. TO BE CONTINUED

A Three Boys Collaboration – egy kis képzavarral élve - a három eltérőnek tűnő attitűd és figyelem fluid one-man showja. Ez nem egy probléma, ez egy megoldás a beragadó vagy letapadt irányok, görcsök és stresszt megkerülő alternatív útvonalak keresésére.

Szöveg: Takács Ádám
Kép: Varga Szabolcs Lajos

Széll Ádám (1995, Debrecen) 2019-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, Révész László László osztályán, festőművész szakon. 2015 óta aktív a hazai művészeti színtéren, azóta számos csoportos kiállításon vett részt, valamint 2018-ban a MŰTŐ-ben, majd 2022-ben a PUCCS Contemporary terében volt önálló kiállítása. 2022 óta FKSE tag. Jelenleg Budapesten él és az art quarter budapest műteremházban dolgozik. Ádám előszeretettel alkot több médiumban, de alapvetően képalkotásra fókuszál. Jelenleg papír alapú, indigó grafit rajzokat készét. Munkái többnyire saját fotóin alapulnak, de gyakran interneten fellelhető képekből vagy nyomtatott katalógusokból gyűjt hozzájuk nyersanyagot. Ezt követően a választott képről tanulmányrajzot készít, majd ezt indigó papír segítségével átmásolja egy tiszta felületre. Erre a továbbiakban más rajzok is rétegződnek az említett eljárással. Az egymásra rajzolt képeket egész konkrét tartalmi összefüggés vagy lazább asszociációs kötödés alapján választja ki.
Az egymásra rajzolás következtében a vonalak számtalan metsződése által a képek szervesülnek egymással és egy vizuális információktól burjánzó organizmus jön létre.

Fotó: Biró Dávid