„Amilyen mértékben a szükségszerűség a társadalom álma, olyan mértékben lesz az álom szükségszerű. A spektákulum a leláncolt modern társadalom rémálma, amely semmi mást nem fejez ki, mint a társadalom vágyát, hogy alhasson. A spektákulum ezt az álmot őrzi."
Guy Debord: A Spektákulum Társadalma
(Fordította: Erhardt Miklós)

„So long as the realm of necessity remains a social dream,
dreaming will remain a social necessity.
The spectacle is the bad dream of modem society in chains,
expressing nothing more than its wish
for sleep. The spectacle is the guardian of that sleep."
Guy Debord: The Society of the Spectacle
(Translation by: Donald Nicholson-Smith)

Plasztik gyönyör és robotikus vágy. Eddig irreálisnak aposztrofált utópiák realizálódása. A tiltáson és elzárkózáson alapuló társadalmi előfeltevések cunamiként söprik el a konszenzusos gonodolkodást, az emberi mivoltra jellemző megengedés és elengedés morális örömeit. A plasztik gyönyör korába léptünk. Az Y-generáció számára mindeddig hajmeresztőnek és elképzelhetetlennek tartott társadalmi utópiák napról napra lopakodnak be mindenapjainkba. Változunk mi, változik a másság, ezzel együtt alakul a szerelem retorikája is. A romantikus ideológiák helyett fellépő technokrata uralom programozott, tervezett szerelem-képe rémisztő felhőként lebeg a fejünk felett. A viktoriánus képmutatás logikájától elvileg már elbúcsúztunk, a szexuális forradalom megkezdődött és a másság annyira vágyott elfogadása is lassan valósággá válhat. Kérdés azonban, hogy a liberális gondolkodás kisöpörte-e a prűdséget a kiállítóterekből és művészeti intézményekből? Milyen viszonyban áll egymással a szexuális és technikai forradalom? Teret nyerhet-e valójában az új technikai etikett elsőszülött gyermeke, a programozott és robotikus romantika? Rutin lesz-e a szerelem, a fogyasztói elidegenedés kiüti-e a nyeregből az otthonosság érzésén és a test elfogadásán alapuló testiséget? Szexualitás és aszexualitás ellentmondásos fogalmai kéz a kézben, hybrid vágy-generálás a diskurzussá alakítás igényével. /Szilágyi Róza Tekla/

Az emberi elmében rejlő végtelen invenciós lehetőségek egyszerre nyűgöznek le és töltenek el aggodalommal, de e kettősség és bizonytalanság mindenképpen erős gravitációs vonzással bír. Önkéntelnül is beszippant és egy olyan víziókkal teli utazásra késztet, ahol nem ritkán az utópiáké a főszerep. Minden utópia a valóságdarabkáktól rugaszkodik el, létező elemeket remixel új entitások halmazává, és ilyen értelemben a meglévő rend pozitív vagy negatív alternatívájaként mutatkozik meg, kisebb-nagyobb távolságból, azonban mindenképp kritizálva azt. Az AETHEREAL kiállítás keretében egy sztereotíp hybrid-minimal-trash-plastic-lowtech-white-bionic-cyberpunk, dinamikusan változó konstellációt hozok létre, amely - az önmagával és környezetével való interakció során mutatkozik meg - leleplezi önmagát. A gépek barátok, az emberek ellenségek. /Szigeti G. Csongor/

Szigeti G Csongor (1980) 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Jelenleg Budapesten él és dolgozik, workshop-surfer. Mediálisan szerteágazó alkotásai és széles skálán mozgó anyaghasználata a kreatív lényekre jellemző remixelés attitűdjét testesítik meg. Az emberi létet körülölelő világot nyersanyagnak tekintő hozzáállása a játékosság és vitriolos gondolatok határmezsgyéjének mentén manifesztálódik. A kész termékek merész felhasználása és az ezzel együtt járó kreativitás ember-léptékű alkotásokat szül. A befogadót gyakran interakcióra késztető munkák szélesebb fókuszában az ember és anyag, valamint a fogyasztói társdalom kérdéskörei állnak.

Megnyitó: 2016. április 27. 19:00 óra
A kiállítást megnyitja: Szilágyi Róza Tekla - független kurátor
A kiállítás látogatható: 2016. május 25-ig.

Az esemény támogatója a HORIZONT SÖRÖK.